Egyedül nem megy!

Kedves Vezető Barátom!

• Vannak néha nehézségeid a kollégáiddal?
• Úgy érzed hiába vannak, mert sokszor Te oldod meg helyettük a feladatokat?
• Olyan viselkedést mutatnak sokszor, mintha hidegen hagyná őket a cég, meg a vele járó felelősség? Járjon le az a pár kötelező óra és futás haza?
• Elégedetlenkedtél már a kollégáid munkájával, eredményével?
• Szeretnéd, ha végre igazi csapatként csinálnák a hétköznapi feladatokat?

Ha a fenti kérdések bármelyikére “Igen!” a válaszod,
itt a segítség.

Írtam egy zsebkönyvet a nevedben a munkatársaidnak, barátaidnak.

Rendeld meg MOST!

Ebben helyetted elmondom, hogy – miért érdemes jól dolgozni, – mit tesz az emberrel, ha igazi csapattagként végzi a munkáját, – a főnök és az alkalmazott nem ellenségei egymásnak, –milyen érzés  egy vállalkozó bőrében lenni, – miért fontos az egymás iránti tisztelet, – hogy néha a másik nézőpontja jobb, – hogy a becsületesség és a tanulni akarás gazdagabbá teheti őt…

Tulajdonképpen nagyképű dolog azt mondani, hogy ez egy “könyv”. Inkább egy könnyen olvasható, egyszerű kis füzet. Olyan nyelvezettel írtam, hogy az egyszerű melós is megértse. Egyszerűen, mindenféle mesterkéltség és modorosság nélkül.Ráadásul humoros formában íródott, így az embereid is szeretni fogják.

Itt van pár fejezetcím:

• Egyedül nem megy!
• Létezik-e jó főnök?
• Te nem vagy akárki!
• Ha választanod kellene…

Egy kis ízelítő:

Ha nem lenne főnök…

Amikor alkalmazottként dolgoztam, azon ábrándoztam, hogy ha nem lenne főnök, mennyivel egyszerűbb lenne az életem. Nem piszkálna senki, nem balhézna senki, nem mondanák meg nekem állandóan, hogy mit csináljak.

De tényleg egyszerűbb lenne?

Végiggondoltam…

Hát mondjuk, nem lenne kötelező reggel 8-ra bejárni. Juhhéj…

Végre addig alszom, amíg akarok, és akkor jövök be, amikor akarok. Milyen csodás is lenne, ha kötetlen lenne a munkaidő, és sehol nem nyomorítanák meg a dolgozókat azzal, hogy hányra jönnek, és mikor mehetnek haza.

Jah… Csakhogy szinte látom, ahogy este megyek bevásárolni, de a bolt, amire ki van írva, hogy 20.00-ig van nyitva, már 19.10-kor vígan bezárt és mindenki kacagva hazament. Engem meg esz az ideg, mert semmi kaja nincs otthon.

Vagy milyen jó lenne főnök nélkül dolgozni… mert végre senki nem szólna rám azért, hogy mennyi szünetet tartok, hányszor megyek ki cigizni, vagy meddig húzom el az ebédidőt. És ha nem dolgozok le 40 órát, akkor mi van?

Kár, hogy a hónap végén, amikor kifizetik azt a kb. 20 órát, amit tényleg ledolgoztam, sírógörcsöt kapnék, olyan kevés lenne a pénz.

De főnök nélkül legalább senki nem piszkálna, hogy valami nem jó. Nem kéne azt hallgatnom, hogy „gyorsabban”, meg hogy „azt még ott javítsd ki”. Hát most miért dráma az, ha az a frissen festett fal kissé foltos lett. Úgyse veszik észre.

Csakhogy előre tudom, hogy a tulaj nagyon is észreveszi, és a büdös életben nem fog minket ajánlani senkinek, aztán két hónap múlva nekem nem lesz melóm, mert tönkrement a cég.

Én arra jöttem rá, hogy egy főnök nem azért van, hogy feleslegesen piszkáljon, és bosszantson. Nem az az életcélja, hogy az én napjaimat tönkretegye.

Egy főnök azért van, hogy elérje, hogy a dolgok jól menjenek, és minden úgy működjön, ahogy kell.

Ugyanaz a célja, mint a beosztottaknak: több nyugi, több pénz.

Nem csatázni akar, nem harcolni akar, hanem együttműködni akar.

És Tőled is csak ezt várja el.

Rendeld meg most lelkesítő gyanánt csapatodnak!