A szervezetfejlesztést nem csak konferenciákon tanulhatod, hanem akár egy vacsora során is. Ez történt velem is. Elmesélem, hogyan lettem tejfölcsempész, és hogy Te mit profitálhatsz ebből.
Megrázó élményben volt részem Székelyudvarhelyen
Egy vadonatúj szolgáltatást tartottam, életemben először. Az a neve, hogy „Vezesd be a Bázis1 tréningen tanultakat!” műhely. Nagyon jól sikerült! A résztvevők azt mondták a végén, hogy két-három évnyi munkát spóroltam meg nekik a készen átadott anyagaimmal és fájljaimmal. Úgy néztek ki, mint akik igazat mondanak!
Sőt, éppen ebben a pillanatban kaptam egy SMS-t az egyik résztvevőtől:
„Kedves Robi és Gyula! Nagyon szépen köszönöm, hogy a tréningjeiteken részt vehetek, és utat mutattok nekem! Nagyon sokat profitálok belőle! Jobbá teszitek az életemet! Büszke vagyok arra, hogy ezt az utat járhatom!!!
Köszönöm szépen!
Az Erő legyen Veletek: István.”
De nem ez a műhely volt a megrázó élmény, hanem valami egészen más dolog
Tudod, őszintén bevallom Neked, hogy igazán két okból járok Erdélybe. Az egyik, hogy tréninget tartsak az ottaniaknak. Nagyon szeretem őket, mert akarók, hajlandók, tudásra éhesek.
A másik ok a csorba leves meg az ottani finom kaja! Most is már hetekkel korábban készültem arra, hogy amikor kiérek Udvarhelyre, este a kedvenc vendéglőmbe megyek, hogy gombóc csorbát és rókagombás szűzpecsenyét egyek. Eddig soha nem csalódtam bennük!
Ilyenkor mindig meghívom az ottani barátaimat is, hogy egy jót együnk, és egy jót beszélgessünk. Most is voltunk vagy nyolcan.
A gombóc csorba és a rókagombás szűzpecsenye előtt azonban mindig van még két attrakció. Az egyik a jóféle házi pityókás kenyér. (A pityóka székelyül krumplit jelent.)
Hetente egyszer hozzák a vendéglőbe, mégis egész héten friss. A fajsúlya meg olyan, mint a mobiltelefoné. Ha kézbe veszel egy akkora darabot, mint a mobilod, ugyanakkor a súlya neki.
A másik attrakció a tejföl. Olyan sűrű, hogy a nagykanál megáll benne. Nem valami híg, levet eresztő, semmilyen, bolti tejföl.
A kenyeret meg a tejfölt előre szoktam kérni!
El is fogy a nagy része, mire kihozzák a csorbát. Az ember rákeni azt mézszerűen sűrű tejfölt arra az illatos pityókás kenyérre. Atán megsózza, és teli szájjal megeszi.
Remélem, most, hogy ezt így megírtam Neked, a Te nyálad is csorog. Mert az enyém csorog, pedig most ettem.
Na, most pórul jártunk!
Már az sem tetszett, hogy egy darabig várni kellett, mire a pincér odajött az asztalunkhoz. Ilyen eddig sohasem történt. De ez még belefért valahogy.
Rendeléskor most is, mint mindig, mondtam, hogy hozzanak jó sok pityókás kenyeret. Erre azt mondja a pincér, hogy
– „Az nincs!”
– „Nincs?”
– „Nincs!”
– „De hát hogy lehet az?”
– „Hát hétfő van, és a hétvégén mindig nagy a forgalom, meg szombaton rendezvény volt, ilyenkorra mindig kifogy.”
– „Na jó, hozzon akkor legalább sok tejfölt!”
– „Az is elfogyott. Tejfölünk az egyáltalán nincsen.”
– „Ember! Hetek óta arra készülök, hogy maguknál pityókás kenyeret egyek tejföllel. Ez a maguk egyik fő attrakciója. Hogy lehet ez? Egy magyar étterem tejföl nélkül? Ráadásul ez minden hétfőn megtörténik?”
Csak vonogatta a vállát!
Erre mondom neki, hogy
– „Akkor mi átugrunk a közeli boltba, és veszünk tejfölt meg kenyeret magunknak.”
– „Azt nem lehet!”
– „Micsoda?!
Nem lehet?
Nem tudnak tejfölt adni a csorbához, ami nélkül nem csorba a csorba, és akkor még csak nem is hozhatunk magunknak? Hogy képzeli ezt?
Erre azt mondja, hogy megkérdezi!
Elment, hamarosan visszajött, és azt mondja, hogy hát engedélyezve van, hogy vegyünk magunknak pityókás kenyeret meg tejfölt, de ne hozzuk be a vendégtérbe. Hanem lopjuk be hátul a konyhába, és ő majd kihozza nekünk.
Krimibe illő fordulat
Betti és Zsolt elmentek. Vettek a közeli boltban pityókás kenyeret meg tejfölt. Aztán Betti hátulról belopta a konyhába. Pincérünk meg kihozta!
Hát az messze nem a szokásos pityókás kenyér és jóféle tejföl volt. De azért ebből is sokat ettünk.
Valami miatt a pincér egy bani borravalót sem kapott. Nem tudom, hogy vajon tudod-e, hogy miért… Ezt is hozzáírhatjuk a szervezetfejlesztés leckéhez..
A következő két napban pedig már nem mentem abba a vendéglőbe. Találtam egy másikat. Abban vacsoráztunk, ott is jó volt a gombóc csorba!
Nem értem azt a vendéglőt!
Mi lett volna, ha valamelyik vendéglős munkatárs már hétfő reggel megteszi, hogy vesz a közeli boltban pityókás kenyeret meg tejfölt. Vagy legalább akkor, amikor mi ennyire igényeltük.
Valami csúnyán megváltozott abban a vendéglőben!
Azért jó példám is van
Életem párjával, Évivel a kedvenc görög éttermünkben, a Dionysos étteremben vacsoráztunk a Belgrád rakparton.
Ugyan nem foglaltunk előre asztalt, és nem volt hely, de nagyon törték magukat, hogy megoldják. És perceken belül kaptunk egy asztalt. A rendelés után hamar hoztak frissen sütött, finom zsemlét csicsóka krémmel. Csak úgy ajándékba!
Végig gyors és udvarias volt a kiszolgálás, bár telis-tele volt a vendéglő. A WC egy élmény. Oda külön WC-túrát érdemes tenni. Kifelé menet pedig Évi kapott egy szál virágot.
Valami miatt nagy borravalót adtam!
Éles ellentétben állt a két vendéglő egymással. És mivel két egymást követő este tapasztaltam meg mindkettőt, nagyon feltűnő volt a különbség.
Ilyen apróságokon múlnak a nagy dolgok a szervezetfejlesztésben
Az egyik helyen azon törték magukat, hogy minél többet adjanak. A másikon az alapjaiban elvárt sem volt meg.
Nagyon fontos, hogy mindig többet vagy értékesebbet adjál az ügyfeleidnek, mint ami elvárt, mint amit ígértél, mint amire számít.
Ilyen egyszerű titka van a növekedésnek!
Sőt, többre bíztatlak!
Mi lenne, ha minden fontos kapcsolatodban ugyanerre törekednél? Lehet, hogy szebb lenne tőle az életed?
Mindig többet adj, mint ami az elvárt! Bőségesen megtérül! A biztonság kedvéért pedig legyen a zsebedben tejföl, ha étterembe mész! 🙂
